EuroSkills2025 Herning - a flow dán definíciója

Hétfőn érkeztünk és vasárnap mentünk el. De egy világ történt ezen a héten. Nem volt eleje és vége, nem voltak hétfők és keddek, nem voltak éjszakák és napszakok sem nagyon. A dánok kitettek magukért, ez volt a Y2Y csapatának az 5. éve, amikor team leaderként kísérhettük a versenyzőket a bajnokságra, de ilyen problémamentes szervezéssel még nem találkoztunk.

Nem mintha bárkit érdekelne ilyenkor a szervezés. Együtt érkezünk és együtt megyünk el, de pontosan úgy, ahogy egyik team leader társam, Fanni írta facebookon talán tegnapelőtt, közben 26 párhuzamos történet zajlik. És ez a 26 sztori a végén persze egy irgalmatlanul összegobozódott nemzeti színű zászlóba burkolt gombóc lesz, de addig még van 7 nap. 7 szempillantásnak tűnő, eszméletlen sűrű nap. 

Egy mobilházas faluban laktunk, kettesével a jól felszerelt kis házikókban, saját terasz, nappali, amit akarsz. Persze az egyetlen fontos ilyenkor a párna, mert egy ilyen versenyen ami mondjuk egyáltalán nincs, az a nappaliban üldögélés, hiszen ha van két perced, alszol. De nincs.

A zöld jövőért jelszót kapta az idei verseny, és a skandinávok abszolút önazonosan tudják is ezt csinálni, már a repülőn is klímatudatos sajtos szendvicset fogyasztottunk (átélve ennek az elképesztően ambivalens báját a kerozinfüstben..). Ha három dolgot kellett volna korábban mondanom a dánokról, a hygge-t, az esőt és a falu red árnyalatú faházakat mondtam volna - nos, a hiedelmeink megalapozottnak tűnnek, volt mindhárom.

De az eső nem esik addig, hogy elővedd a kabátodat, és mire kinézel eláll megint és úgy tűz a Nap, hogy még a pulcsidat is leveszed. A hygge képviseletében a meetingroomokban, az ebédlőben, az asztalokon, mindenütt gyertyák égnek. 

Az más kérdés, hogy mégis kinek van kedve egy verseny közepén, szakadtan az izzadtságtól, 38.000 lépés közben leülni egy lesötétített étteremben, hogy gyertyafénynél ebédeljen. Részemről még a hideg neon is jobban esett volna, gondoltam először, de nem, valamit azért tudnak.

Mert igen, belenézel a gyertyalángba és lehet, hogy csak öt percet ebédelsz, de az lassabb.

Lassabb, mélyebb, élvezetesebb.

Merthát főzni is tudnak, ráadásul ki is tettek magukért rendesen, úgyhogy szavunk egy sem lehet erre sem. 

Az Európabajnokság három versenynapon keresztül zajlik, amit persze megelőz egy terepszemle, és zár a záróünnepség. Valahogy így:

C-2 megérkezünk, elfoglaljuk a szállásokat, welcome reception. Itt összeáll a fejekben, hogy atyaég hány országból is vagyunk itt. És itt van, akivel tavaly versenyeztem a világbajnokságon (minden versenyző egyszer állhat rajthoz az EB-n és egyszer a VB-n, de mindkettő külön korhatáros, úgyhogy megöregedni sem ildomos közben:) ). Már elkezdődik az izgatottság, de az alvás még megy, jókedv van, béke, boldogság, drukk.

Aztán C-1 kimegyünk mind a versenyhelyszínre és minden szakmának elkezdődik a familiarization day, ahol megismerkednek az eszközökkel, anyagokkal, valahol a feladat egy részével is. És itt bizony elkezdenek szétválni azok a piros-fehér-zöld szálak, és indulnak a párhuzamos történetek. Itt stimmel az anyag, de bizony ilyen eszközt még életemben nem láttam, nekünk otthon a műhelyben nem ez van. Itt nem stimmel az anyag, az eszközeim csodásak, de mégis változtatni fognak a pontozáson, most döntött róla a szakma vezetése. Itt minden stimmel, de itt vagyok középen, mellettem balra 12 versenyző, jobbra 12 versenyző, én nem tudok így dolgozni, gyűlölöm ha néznek, a sarkot akartam, a sarkot!! És itt érkezik meg az is, hogy az a szimpi csaj svájci pólóban, akivel dumáltam tegnap este, na ő is két éve dolgozik éjjel-nappal azért, hogy dobogóra álljon. Ugyanarra, amire én is fel akartam jutni. És igen, ő is mindent megtett érte, és az ő szülei is sírva drukkolnak, nem csak az enyémek. De egy dobogó van.

Ezen az éjjelen már nehéz elaludni, zakatol az összes versenyző agya, próbálnak emlékezni minden morzsára, amit csak az adott szakma végtelen széles tárházából valaha olvastak, láttak, próbáltak, gyakoroltak, az elmúlt pár hónapban, évben.

C1-en aztán elindul a harc. És befutnak az első hibák, az első rossz döntések. Merthogy tetszik vagy nem tetszik, a versenydrukkot megszüntetni nem lehet. Gyorsabban túllenni rajta, megtanulni kezelni, a versenyhelyzetet gyakorolni, azt igen. Megszüntetni nem. A szívritmus variancia megnő, az amygdala működése gyorsul, prefrontális kéreg háttérbe szorul és születni fog rossz döntés. A jó hír, hogy minden országból emberek versenyeznek, az ember pedig így működik. A rossz, hogy ezt te ott, mint versenyző, sose hiszed el. Úgyhogy hazafele a buszon legördülnek az első könnycseppek, a délután vége, az este, és igen, sokszor az éjszaka már a fejek kiürítéséről, lenyugtatásáról szól.

C2 reggelre már olyan izomlázad van, hogy nem érzed a kezedet. Megmozdítani se akarod amúgy se, nem vagy éhes. Persze tudod, hogy enni kellene, meg inni is, mert mennyit papolunk erről a workshopokon, de magadtól már nehezen megy. Ez a leghosszabb nap. A fáradtság már rajtad, de a végét még nem látod. És megint lesz, ami nem úgy sikerült, de közben már észreveszed, hogy bizony a többiek sem hibátlanok, úgyhogy megérkezik, hogy de, igenis versenyben vagy. Nagyon is.

C3 már úgy ébredsz, hogy alig aludtál. Fáj a torkod, a fejed, néha lázas is vagy, nem aludtál napok óta, napi 8 órát hajtod fullon a tested és 24 órát az agyad, ez már sok. De a jó hír, hogy itt a vége, elborítja az agyad a dopamin és csak tolod, ahogy bírod. Mire kettőt pislantasz vége.

Mi hárman team leaderek, Fannival és Jasperrel, minden délután leülünk együtt és összesimítjuk az infókat. Mert arra emlékszel, hogy mondtad 'nekünk', hogy mi van, de te vagy 26-an, és van veled még 21 szakértő, úgyhogy a 47 féle információ random érkezik meg 3-unkhoz. Néha szóban, néha messengeren, néha whatsappon, néha tőled, néha a szakértődtől. Ilyenkor egybeöntünk mindent mindannyiunk fejéből, hátha így sikerül a legjobb szavakat megtalálni arra a két percre, mikor beszélhetünk napközben is. Hátha segít, hátha eggyel könnyebbé teszi a napodat. Vagy az éjszakádat.

C3 végén elindul az ünneplés és már meg sem áll. És közben lehet megszakad  szíved, mert mást vártál magadtól, többet, jobbat. Vagy szeretted volna, ha a másiknak több jut, jobb jut. De a piros-fehér-zöld szalagok közben már egybeállnak, a 26 történetből megint egyetlen csapat lesz, hiszen az eredményhirdetésen ugyanúgy tudsz örülni a másikénak, mint saját magadnak, hiszen a HUUUUNGARY neked is szól. Mindannyiunknak.

32 országból 4. lett a csapat, 4 arany, 2 ezüst, 5 bronz és 5 kiválósági érem. Egészen lenyűgöző teljesítmény. Aminek őszintén tudtunk is örülni, meg tudnánk persze most is, ha nem fakadnánk folyton sírva, hogy a csapat felét megint elveszítjük, ahogy minden áldott évben.

Nem igazság.

Elképesztően büszkék vagyunk rátok Srácok, imádtunk Veletek lenni, rettenetesen fogtok hiányozni a csapatból!!