Nagy-Józsa Dorottya PCCSzóval van egy olyan tulajdonsága a fejlesztési éveknek, hogy január 1-én kezdődnek és december 31-ig tartanak. Elég sztenderd tulajdonság, igen, talán nem is csak a mi piacunkon :) Ettől még kár elfogadni. Ahogy Mark Twain mondaná, ha azt veszed észre, hogy a többséggel értesz egyet, ideje szünetet tartani és elgondolkodni.
Kétféle ember van, az egyik szerint az emberek attitűdjét, hozzáállását lehet formálni - jobb esetben őket nevezik ki vezetőnek.
A másikféle ember szerint, aki kuka volt, az kuka marad.
Nem az én kifejezésem, hanem az egyik tesómé (és még a személyiségi jogokra is figyelek látod, kettő van!!:) ), elég erős, nem mondom, de legalább érzékletes.
B kategóriát itt engedjük is el, az ilyen sose indítana semmilyen változást elváró projektet a szervezetében, hisz nem hisz abban, hogy az emberek meg tudnak változni (mert az ugyanaz? Ühüm, igen. A szervezet = az emberek, az emberek = a szervezet. Egyik se fog megváltozni a másik nélkül :) )
Éven belül, érdemi változást remélni átfogóan, egy egész szervezettől, szerintem naivitás.
Tényleg.
Szóval amíg meg nem hekkeled a rendszert, és ki nem találod, hogy hogy lehet valamit éveken át, kitartóan csinálni, kár nekiállnod. Persze sarkítok, de máshogy nem olvasod el :) Nyilván nem pusztán kár nekiállni, csak azokat a változásokat nem fogja meghozni, amiket célul tűzöl ki. Húsz fős szervezetnél még azt mondom okay, kétszáznál határeset, ötszáznál nem fog menni, ötezernél meg egyáltalán nem fog menni, kicsit sem :).
Mentségére bármelyik fejlesztőnek, hogy nem (csak) azért, mert a hatékonysága egy tényleg az egész szervezetet átfogó projektnek, annyira alacsony lenne.
Hanem azért, mert amikor egy évről beszélsz, arról sokszor kiderül, hogy az mondjuk 5 nap ráfordítás egy vezetőtől. Ez 5 fejlesztési napot jelent, az mondjuk nettó 30 óra. Egy évben. Novemberben kezdtem el zongorázni tanulni, napi fél órát gyakorlok, és töretlenül értékelhetetlen, amit csinálok. Csak mondom 🙂
No és amikor ez a harminc óra letelik, lezárod szépen a projektet. Miért? Mert a következő évre nincs jóváhagyott büdzséd, ld. feljebb. Egyébként itt is két eset szokott lenni, az egyik, hogy büdzsé ettől még lesz a következő évre is, csak késik a jóváhagyása. Szofisztikáltan készülnek egyébként, nagyságrendileg így:
Copy2023
Paste value
1.1x
Save
És akkor még emeltük is a keretet, ha nem is az inflációval, de valamicskét. Magyarán ebből nyilván kevesebb óra fejlesztésre futja, dehát ne panaszkodjunk. Valakinek az egész költségsorát törölték, hiszen válság van, nem fejlesztünk.
Sajnos viszont attól, hogy van büdzséd, még van főnököd is. Akár dotted line Zürichben, akár sima, és itt ül a feletted levő szinten.
De mindegy hol ül, csak nem mehetsz be hozzá, és mondhatod neki, hogy figyi, idén ugyanazt fogjuk csinálni, mint tavaly. Ezt sikerült kifundálni. És mivel ezt nem lehet, mert nem engedjük meg magunknak, ezért ki kell találnod valami újat. Rosszabb esetben kitalálták már Zürichben. Nekik is van főnökük, mentségükre. És nekik is az a hiedelmük, hogy évente ki kell találni végre valami újat.
Márpedig amig nem folytatod az előző évi munkát, addig 30 óra alatt kell megtanulj zongorázni. De nem lehet. Nagyobbik lányomnak egyházi ének (??) órából is többje van egy félévben, mégse tud zsoltárt énekelni. Hálisten.
És mivel van ez a hiedelem a szervezetekben hogy csinálni kell VALAMI ÚJAT, ezért minden évben félredobják a zongorát és jöhet a fuvola. Aztán a dob. Aztán csodálkoznak, hogy megkérdőjelezhető a zenekar végeredménye.
Amíg ezt a hiedelmet nem tudod átütni valahogy, addig ne állj neki teljes szervezetet átfogó kultúrafejlesztésnek, nem fogsz tudni érdemi változást visszamérni. Nem mert rosszul mérsz, hanem mert nem lesz.